A Pál Utcai Fiúk : história, historicidade e memória

• Autor(a) principal: Monteiro, Evandro Oliveira
• Data de Publicação: 2019
• Tipo de documento: Dissertação
• Idioma: por
• Título da fonte: Biblioteca Digital de Teses e Dissertações da UFRGS
• Texto Completo: http://hdl.handle.net/10183/202481
• topic: Discurso; Memória discursiva; Tradução literária; Literatura; Discourse; Discursive Memory; Literary Translation; Társalgás; Diszkurzív Emlékezet; Irodalmi Fordítás

Ez a mesterdolgozat egy magyar irodalmi klasszikussal, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényével foglalkozik, melyet 1907-ben adtak ki és Rónai Pál fordította le brazíliai portugálra Os meninos da Rua Paulo (1952) címen. Michel Pêcheux filozófus elmélete, a francia társalgáselemzés alapján ez a dolgozat különbözik azoktól A Pál utcai fiúkat tárgyaló tanulmányoktól, melyek a mű bizonyos értelmezéseire és a jelentésfeltárásra helyezik a hangsúlyt. Ez a kutatás abból a népszerű elképzelésből indul ki, hogy a mű a magyar történelem metaforája, így mind a szimbolikus funkció, mind pedig a történelmi eszmék is tárgyalásra kerülnek. A történelmet egyre inkább úgy értelmezik, mint egy perspektívát és szerkezetet. Ily módon, a szöveget úgy kezelem, mint egy heterogén anyagot, a társalgás anyagát, és ezért a célom az, hogy a társalgási folyamatokat és a jelentés-hatásokat tanulmányozzam a regényben azáltal, hogy minden értelmezési folyamat egy történelemi keretbe van ágyazva. Ezen kívül, társadalmi ismereteket is feltárok, melyek alátámasztják ezeket a jelentéseket. Ennélfogva, néhány elméleti koncepció alapvető, úgy, mint a szöveg történelmi hitelessége, a diszkurzív emlékezet és az előzetesen konstruált tudás. Továbbá, a regény más nyelvű fordításai is a kutatás korpuszába tartoznak – a brazíliai portugálon kívül –, úgy mint az észak-amerikai angol The Paul Street Boys (eredetileg 1927- ben publikálva); az európai spanyol, Las raices del árbol (1945-ben kiadva); és a német Die Jungen der Paulstrasse (1910-es első kiadása) fordítás. Ezen fordítások elemzése alapján, az ismétlésre és a fordításban történő átalakulásra kerül a hangsúly annak érdekében, hogy az elemzés tárgyaként bebizonyítsam azt, hogy a nyelv és/vagy a fordítási folyamatok hogyan járulnak hozzá a mű feltételezett szimbolikus értékéhez. Ezután, a fordítási tanulmányok bizonyos munkáiban található törvényszerűségek és ellenpontok kerülnek megállapításra. Emellett, kiderül a tárgy-fordító szerzői szerepe, valamint annak hatása és jelentősége a jelentésképzésben. Végül, pár irodalmi vonatkozás – mint a valóság perspektíváinak megszövegezésének helye – kerül górcső alá.